Salkaházi Sára
(Kassa, 1899. május 11. – Budapest, 1944. december 27.)
Kassai vállalkozó család gyermeke. Édesapja korán meghalt, a Schalkház Szállót édesanyja m?ködtette tovább. A szálló a Szent Erzsébet dómmal szemben állt, a városban fontos közösségi térnek számított. Sára tanulmányait szül?városában végezte, tanítón?i diplomát szerzett. Nem sokkal azután, hogy tanítói munkáját elkezdte az els? világháborút lezáró trianoni rendezés eredményeképp Kassa és a Felvidék a létrejöv? Csehszlovákiához került. Az új állam megkövetelte alkalmazottaitól, hogy tegyen h?ségesküt, amit Sára megtagadott, így nem taníthatott tovább.
A tanítói pálya elhagyása után írói, újságírói hivatást dédelgetett magában, könyvkötészetet tanult és tárcákat, novellákat írt. Els? írása 1919 februárjában jelent meg a kassai Esti Újságban. Cikkeiben a szociálisan rászorulókkal és a hátrányos helyzetbe került felvidéki magyarsággal foglalkozott. Életstílusa a kor újságíróiéhoz igazodott, kissé bohém volt. Naplójában erre a korszakra így emlékezett vissza: „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonf?tt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene...” 1922-23 fordulóján eljegyezték, kés?bb azonban visszaküldte a jegygy?r?t.
Akkoriban alakult ki benne a szerzetesi lét utáni vágyódás. 1927-ben találkozott a Szociális Testvérek Társaságával, amikor egy kisebb közösségük Kassán telepedett le. 1928-ban elvégezte náluk a szociális és népjóléti tanfolyamot. Már abban az évben meglátogatja a budapesti anyaházat, és egyértelm?vé válik Sára számára, hogy változtatnia kell életmódján, ha csatlakozni akar a Társasághoz. 1929-ben aztán elfogadják jelentkezését, els? fogadalmát 1930 pünkösdjén tette le Szegváron. 1932-ben Komáromba helyezik, ahol folytatta Karitász vezet?i munkáját, felügyelte a gyermekkonyhát, hitoktatást végzett, Katholikus N? címmel folyóiratot szerkesztett, kegytárgyüzletet vezetett, szegényeket és családokat látogatott. 1934-ben megbízást kap a szlovenszkói (kárpátaljai) magyarság n? közösségeinek a szervezésével, többed magával létrehozta a Katholikus N?szövetséget, amelyet 1937-ig országos szinten vezetett. El?adásokat tartott, levelezett, kurzusokat vezetett.
1934-ben ismét Kassára helyezik, folytatta aktív közösségszervez? tevékenységét. El?adói körútjának ebben az évben a keresztény házasságra való felkészítés lett. Az el?adásokon való elmélkedés hozzájárult ahhoz, hogy megfogalmazódjon benne a szilárd vágy az Isteni Jegyes után. A missziós lelkület is megjelent benne, amihez azonban magyar állampolgárságra volt szüksége. 1937 nyarán Budapestre költözik, hogy állampolgárságát megkapva távoli területeket kereshessen föl (a brazíliai bencésekt?l érkezik hívás a szociális testvérek számára). A kiutazási reményeket azonban a kitör? második világháború elsöpri. A Társaság anyaházában minden munkát elvállal, tizennyolc munkakört is betöltött. 1938-ban a Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetségében dolgozik, majd a Zita-körök szervezésében segédkezik. A következ? években a felvidéket járja mint szociális el?adó, 1939-ben tanított a Katholikus N?i Szociális Képz?ben. Végül 1940 Pünkösdjén tehette le örökfogadalmát, jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme itt vagyok, engem küldj! – Illés történetéb?l származó bibliai idézet). 1942-ben, éppen akkor, amikor a Német Birodalom gy?zni látszik, és sokan kérkednek német származásukkal, ? Schalkház Salkaházira magyarosította nevét. Sára testvér is aktívan kivette részét abból a munkából, amelyet Slachta Margit vezetésével a Szociális Testvérek Társasága a nemzeti szocialista eszmék térnyerése ellen és az üldözöttek védelmében tett. Újságcikkekben vitatkozott a keresztényietlen eszmékkel szemben és rengeteg programot szervezett. Végül 1943 ?szén – elöljárói engedéllyel – a Társaság Szentlélek kápolnájában felajánlást tett.
Részlet az felajánlás szövegéb?l: „fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek - különösen az öregek, betegek és gyengék életéért és b?nös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ? életüket és kíméld meg ?ket a megkínoztatástól, fenyegetésekt?l, f?ként pedig a h?tlenségt?l: Irántad, az Egyház, a hivatás és a Társaság iránt. Amennyiben pedig isteni végzésed terveiben az én halálom benne foglaltatik, ebben az esetben is fogadd el életemet-halálomat, mint értük való áldozatot.”
Épp a német megszállás napján, 1944. március 19-én mutatták be Salkaházi Sára Fény és illat cím? Árpádházi Szent Margitról szóló darabját. Az el?adás után a hatóságok egyik közösségének, a Katholikus Dolgozó N?k és Leányok Szövetségének ezt követ? gy?lését. A fenyegetett helyzetben a Társaság az üldözöttek mentésébe fog, mintegy ezer ember köszönheti életét a Társaság munkájában, abból közel száz személyesen Salkaházi Sárának. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásn?otthont, melyet Sára vezetett. Négy személyt, akik papírjait a karhatalom nem fogadta el, valamint Bernovits Vilma hitoktatón?t ?rizetbe vették. Sára testvér késve érkezett, kikerülhette volna a letartóztatást, de sorsközösséget vállalt bújtatottjaival, és velük együtt indult el a halálmenetre. Szemtanúk szerint mind a hatukat meztelenre vetk?ztetve l?tték a Dunába. Szintén szemtanú elmondása szerint Sára testvér az üldöz?i felé fordulva halála el?tt keresztet vetett. Rajta kívül a Társaság tagjai közül senkinek nem esett bántódása.
A jeruzsálemi Jad Vasom Intézet posztumusz 1972-ben adományozta neki a Világ Igaza kitüntetést. A magyar állam 1996-ban posztumusz „Bátorság érdemjelet” adományozott neki. 2006-ban pedig boldoggá avatták Budapesten a Szent István bazilikában.
Források:
Salkaházi Sára testvér életútja. Forrás: salkahazisara.com
Salkaházi Sára szócikke, Kereszténydemokrácia Tudásbázis. Forrás: barankovics.hu
Salkaházi Sára szócikke, Magyar Katolikus Lexikon. Forrás: lexikon.katolikus.hu
Salkaházi Sára wikipédia szócikke. Forrás: wikipedia.hu
Sára testvér felajánló imádsága. Forrás: vigilia.hu
A képek forrása: rabbi.zsinagoga.net és folyoirat.tortenelemtanitas.hu.