TÁBORI KORNÉL
(Szolnok, 1879. június 27. – Auschwitz, 1944. július ?)
író, újságíró, műfordító, szerkesztő és riporter. Tábori Pál és Tábori György apja.
Élete és munkája
Az első világháborúig
Jogot végzett; a Pesti Napló munkatársa, rendőri riporter, az első világháborúban a Pesti Napló haditudósítója, később a lap helyettes szerkesztője; a bűnügyi riport első magyar művelője volt. Az első világháború előtt sokat utazott, ott volt többek 1905-ben Oroszországban a forradalom idején, valamint Belgrádból tudósított, amikor 1903-ban Draga királynőt és Sándor királyt meggyilkolták. 1914 után segélyszállítmányokat szervezett a háború miatt szegénységben és nyomorban szenvedők tízezreinek, főleg gyerekeknek. Előadásokat tartott Hollandiában, Belgiumban és Svájcban, így szervezve meg több ezer magyar gyerek hosszabb-rövidebb nyugati tartózkodását.[1]
A kommün után
1919-ben ő is támogatta a Kun Béla-féle Tanácsköztársaságot, ami miatt 1920-tól nem vállalhatott tudásának megfelelő hírlapírói állást. Ennek ellenére folyamatosan dolgozott: 1921-ben a bécsi titkos levéltár anyagából számos dokumentumot adott közre (az 1848-as kormány iratai, Kossuth Lajos elkobzott levelei stb.), illetve tizenöt éven keresztül ő volt a hivatalos vendéglátója a Magyarországra látogató külföldi hírességeknek, többek közt Thomas Mannnak 1923-ban.[2]
Szerkesztőként
Több könyvsorozatnak volt a szerkesztője, amelyek közül az első a Nagyharang (Újságírók Könyvtára) címet viselte, feltehetően 1908-ban jelent meg az első kötete (A kártyázó Budapest - Hazárd- és hamis játékosok Tábori tollából született), és összesen 8 kötetet olyan nagynevű zsurnalisztákat tudhatott szerzői közt, mint Lakatos László, Szini Gyula, Fröhlich János, Hegedűs Gyula, Fényes László és Gegus Dániel. Másik emlékezetes sorozata a Vidám Könyvtár volt, amelynek legalább hatvan kötete jelent meg az 1910-es évektől az 1920-as évekig, és korának szinte minden humoristája helyet kapott benne: Nagy Endre, Szomaházy István, Karinthy Frigyes, Bródy Miksa és Pásztor Árpád. 1919-ben indította útnak Pest című riportújságját, amely mindössze hat számot ért meg a kommün hatalomra jutása miatt. Élete utolsó éveiben a Gyermekvédelem című lapot szerkesztette.
Szerzőként
Számos könyve közül a legtöbb szociográfiai jellegű munka volt (kiemelendő a Székely Vladimirral közösen írt Bűnös Budapest-ciklus, valamint a Bűn és nyomor a gyermekvilágban című könyve, amely a magyar szociofotózás úttörője), de írt útibeszámolókat és gyermekkönyveket is, összesen mintegy ötven kötet szerzője. Sokat tett a magyar idegenforgalom fejlesztéséért.
Műfordítóként és rendezőként
Főleg a harmincas évektől kezdődően egyre többet fordított, tisztességes megélhetést biztosítva családjának. Charles Dickens, Zane Grey, Henry S. Landor, Peter Cheyney, Francis Brett-Young, Upton Sinclair és P.C. Wren munkáit fordította, valamint hosszú időn keresztül álnéven (Old Man) jelentek meg írásai a Vécsey Leó szerkesztette Magyar Detektívben. 1914-ben az egyik első (és ugyan töredékben, de fennmaradt) némafilmet rendezte Pufi cipőt vesz címmel, amely egyes források szerint Kabos Gyula első filmszerepe volt.
Emlékezete
1966-ban az Angliában élő fia, Paul Tabori szerkesztette kötetbe és fordította le apja negyvenéves zsurnaliszta pályafutása alatt összegyűjtött okkult élményeit, és jelentette meg My Occult Diary címmel. 1995-ben fia, George Tabori forgatókönyve és visszaemlékezései alapján Michael Verhoeven rendezett filmet Mutters Courage címmel apjuk utolsó heteiről, arról, hogy hogyan szakadt szét a Tábori család, és hogyan menekültek el Magyarországról. Művei főleg árveréseken bukkannak fel, utoljára 1992-ben jelent meg a Az erkölcstelen Budapest című könyve a Fekete Sas Kiadó gondozásában.
Forrás: