TÁBORI KORNÉL
(Szolnok, 1879. június 27. – Auschwitz, 1944. július ?)
író, újságíró, m?fordító, szerkeszt? és riporter. Tábori Pál és Tábori György apja.
Élete és munkája
Az els? világháborúig
Jogot végzett; a Pesti Napló munkatársa, rend?ri riporter, az els? világháborúban a Pesti Napló haditudósítója, kés?bb a lap helyettes szerkeszt?je; a b?nügyi riport els? magyar m?vel?je volt. Az els? világháború el?tt sokat utazott, ott volt többek 1905-ben Oroszországban a forradalom idején, valamint Belgrádból tudósított, amikor 1903-ban Draga királyn?t és Sándor királyt meggyilkolták. 1914 után segélyszállítmányokat szervezett a háború miatt szegénységben és nyomorban szenved?k tízezreinek, f?leg gyerekeknek. El?adásokat tartott Hollandiában, Belgiumban és Svájcban, így szervezve meg több ezer magyar gyerek hosszabb-rövidebb nyugati tartózkodását.[1]
A kommün után
1919-ben ? is támogatta a Kun Béla-féle Tanácsköztársaságot, ami miatt 1920-tól nem vállalhatott tudásának megfelel? hírlapírói állást. Ennek ellenére folyamatosan dolgozott: 1921-ben a bécsi titkos levéltár anyagából számos dokumentumot adott közre (az 1848-as kormány iratai, Kossuth Lajos elkobzott levelei stb.), illetve tizenöt éven keresztül ? volt a hivatalos vendéglátója a Magyarországra látogató külföldi hírességeknek, többek közt Thomas Mannnak 1923-ban.[2]
Szerkeszt?ként
Több könyvsorozatnak volt a szerkeszt?je, amelyek közül az els? a Nagyharang (Újságírók Könyvtára) címet viselte, feltehet?en 1908-ban jelent meg az els? kötete (A kártyázó Budapest - Hazárd- és hamis játékosok Tábori tollából született), és összesen 8 kötetet olyan nagynev? zsurnalisztákat tudhatott szerz?i közt, mint Lakatos László, Szini Gyula, Fröhlich János, Heged?s Gyula, Fényes László és Gegus Dániel. Másik emlékezetes sorozata a Vidám Könyvtár volt, amelynek legalább hatvan kötete jelent meg az 1910-es évekt?l az 1920-as évekig, és korának szinte minden humoristája helyet kapott benne: Nagy Endre, Szomaházy István, Karinthy Frigyes, Bródy Miksa és Pásztor Árpád. 1919-ben indította útnak Pest cím? riportújságját, amely mindössze hat számot ért meg a kommün hatalomra jutása miatt. Élete utolsó éveiben a Gyermekvédelem cím? lapot szerkesztette.
Szerz?ként
Számos könyve közül a legtöbb szociográfiai jelleg? munka volt (kiemelend? a Székely Vladimirral közösen írt B?nös Budapest-ciklus, valamint a B?n és nyomor a gyermekvilágban cím? könyve, amely a magyar szociofotózás úttör?je), de írt útibeszámolókat és gyermekkönyveket is, összesen mintegy ötven kötet szerz?je. Sokat tett a magyar idegenforgalom fejlesztéséért.
M?fordítóként és rendez?ként
F?leg a harmincas évekt?l kezd?d?en egyre többet fordított, tisztességes megélhetést biztosítva családjának. Charles Dickens, Zane Grey, Henry S. Landor, Peter Cheyney, Francis Brett-Young, Upton Sinclair és P.C. Wren munkáit fordította, valamint hosszú id?n keresztül álnéven (Old Man) jelentek meg írásai a Vécsey Leó szerkesztette Magyar Detektívben. 1914-ben az egyik els? (és ugyan töredékben, de fennmaradt) némafilmet rendezte Pufi cip?t vesz címmel, amely egyes források szerint Kabos Gyula els? filmszerepe volt.
Emlékezete
1966-ban az Angliában él? fia, Paul Tabori szerkesztette kötetbe és fordította le apja negyvenéves zsurnaliszta pályafutása alatt összegy?jtött okkult élményeit, és jelentette meg My Occult Diary címmel. 1995-ben fia, George Tabori forgatókönyve és visszaemlékezései alapján Michael Verhoeven rendezett filmet Mutters Courage címmel apjuk utolsó heteir?l, arról, hogy hogyan szakadt szét a Tábori család, és hogyan menekültek el Magyarországról. M?vei f?leg árveréseken bukkannak fel, utoljára 1992-ben jelent meg a Az erkölcstelen Budapest cím? könyve a Fekete Sas Kiadó gondozásában.
Forrás: