Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium épülete a Pesti Izraelita Hitközség fiú- és leánygimnáziuma számára épült. A tanítás az épületben 1923 október 12-én kezdődött meg. A templom (zsinagóga) elkészülése 1927-ig váratott magára és csak 1931 október 14-én készült el teljesen az épület.

A hosszas és elhúzódó munkálatok eredménye egy art-deco épület, Budapest egyik legszebb zsidó emléke lett. Építészeti terveit Lajta Béla neves műépítész készítette.  

 

Az iskola értékét emeli, hogy Lajta Bélának igen kevés épülete maradt fenn a háborús pusztítások miatt. Hozzá kell tenni, hogy az épület terveit valóban Lajta Béla készítette, de halála után az iskola végleges arculatának kialakítását Hegedűs Ármin készítette.

 

Az épületben 1942-ig működött az Izraelita Fiú- és Leánygimnázium, majd munkaszolgálatos tábort, gyűjtőhelyet működtettek a falai között.

Az épületet a második világháború pusztításai erősen megrongálták. Az 1945-ben megindult újjáépítés lehetővé tette, hogy hamarosan több intézmény kapjon itt helyet. Ide helyeztek egy nemzetiségi tanítóképzőt, valamint általános iskolát. Visszaköltözött a tanári és tanulói létszámban egyaránt nagyon megfogyatkozott izraelita gimnázium is. 1952-ben ezek az iskolák kiköltöztek az épületből, és helyüket ideiglenesen átvette az I. István Gimnázium (1957-ig), valamint a volt Angolkisasszonyok Királyi Katolikus Tanítóképzőjének és gyakorló általános iskolájának jogutódja.

 

Az iskola 1959-ben ünnepélyes keretek közt vette fel Radnóti Miklós nevét.

Az épület falán tábla őrzi Ocskay László százados embermentő nevét: