Schwartz Gizi részére -  Helyben

Gondok - gondolatok

(Levél helyet 1945. okt. 15-én.)

Hétfő este 6 óra van. Én nem tudom, hogy más, hogy van vele, de nekem a "Hétfő" olyan lehangoló, Talán azért, mert ünnepnap után az első "hétköznap". Olyan szürkének tünik, mint a naptárban a piros vasárnap után a "szürke" Hétfő.

Megpróbálok irni minden befolyás és hangulatot kizárva, habár jóelőre tudom, hogy ez teljesen lehetetlen. Lehetetlen, mert már a környezet olyan, hogy az ember nem szakithatja magát ki belőle.

Egy állólámpa világit az asztalomon és elöttem a feleségem fényképe amint kényszeredetten próbál mosolyogni a fényképész utasitására. Szép "emprimé" ruha van rata és korál szinü vastag nyaklánc... ...elnézem és olyankor mindég elfogg az a szorongó érzés... ...olyan furcsa... ...olyan fájó... Valahogy mintha kirőpitettek volna engem erröl a világról és csak a szellemem járna ide vissza... ...fásult,... ...bus... ...és a helyét nem talált szellem.

Sokszor kérdezem magamtól, hogy igaz?... Igaz az, hogy én is azok közé kell hogy tartozzam akik a legszerencsétlenebben jártak ebben a háboruban?... Hogy én élek azt valahogy természetesnek tartom, de hogy ne az éljen aki és akik nekem a legdrágábbak???... ...Hát lehetséges ez? Hát lehet elveszteni egy embernek mindent és mindenkit? Hát hogy van megalkotva az ember???... ...Miből van? Mindent kibir?... Hol a határa az emberi szervezetnek? ...nem tudom. Láttam félig élőket és félig holtakat Auscwhitzban és Buchenwalban. Láttam csontvázakat birkozni egymással egy rohadt nyerskrumpliért. És láttam halottakat sokat... ...nagyon sokat. Eddig tudom... Ők addig birták! ...De mit? ...Mi akik ezt már tuléltük?... Hol a határ?... Ki tudna erre választ adni?... Azt hisze, hogy senki..

"Barátaim nagy része megvan. A házak.. a lakás, minden a régi és mégis... valahogy már nem vagyok az aki voltam, mintha csak tényleg a szellemem járna az emberek közt.

Az emberek az idők távlatából mindég szebnek látja a régi dolgokat. Késöbb meg szakis szépnek látja. Miért?... Mert csak arra gondol vissza szivesen... mert csak azok maradtak meg az eszében... a szép! Gyermekkorunkból is csak az van az emlékezetünkben, ami szép, ami széppé lett! És minden szép ami gyermekkorunkba történt, mert régi emléket idéz fel. De!?! ...Én nem hiszem, hogy volt-e a történelembe egy olyan ifjuság, melynek kétszer jutott volna a "szaharin"!... Igen... "szaharin. Mert nekem a "szaharin" a háboru utáni állapotokat jelenti! A nyomort! ... a nélkülözést ...a szenvedést ....az inflációt!

Az egyik háborúból a másikba siettünk. A halálnak ilyen bő nem (...) volt! A szenvedések áradata még soha ilyen arányban nem öntötte el emberi világunkat. És mégis... Mindenek dacára. Az emberek nem tanultak és nem okultak.

Szörnyen fájó, hogy mennyi emberböl hiányzik az értelem! ...szörnyen sötétek! Elfelejtették ami tegnap történt és nem gondolkoznak rajta. És egyáltalában.... NEM GONDOLKONAK!

Az agyuk csak arra való hogy egymásnak rosszat tegyenek. A pénz és az élvezet az életcéljuk. Ha van eszük (habár szerintem csak állati ösztönük van) akkor ezt a kettö szolgálatában állitják... Szörnyüek!!!

Nem folytatom, mert ugy hogy kész a vacsora és zavarnak... - Talán vacsora után más lesz a hangulatom... ...már 7óra "mulik a hétfő"!

Olyan álomszerünek tünt fel az egész... ... a vagon... ...az ut... ...a szelektálás... ... a szenvedés és a szabadulás."


Barátaim
Iktatószám    HDKE    2012.1224.1
Név    Prágai Sándor
Dátum    1945/10/15
Megjegyzés