Slachta Margit
„Kedves N?vérem! Neked írok, aki könnyesen és gondterhelten állsz az újév küszöbén, és nincs pillanatod, amikor ne gondolnál bevonult atyádra, férjedre, fiaidra... Akarsz a veszedelmek közepette szeretteidnek kett?zött isteni segítséget? Fogadd szívedbe a mások sorsát, különösen azokét, akiket így szívedbe fogadnod nehéz. Egy haragosodét, valakiét, aki megbántott... fogadj szívedre egy munkatáborost, akit a korszellem kizár a testvér-közösségb?l. Merd ezekben a halálosan komoly id?kben szívedb?l ki?zni a közönyt, a szeretetlenséget, a gy?löletet, – merd bent, a szíved legmélyén testvérednek elismerni azt a másik anyát és fiát, merd befogadni fájdalmát és hordani segíteni keresztjét.”
Slachta Margit újévi levele. 1943. január 6.
Slachta Margit életrajza
(Kassa, 1884. szeptember 18. – Buffalo, USA, 1974. január 6.)
Lengyel származású felvidéki nemesi család gyermeke, Kassán született. Amikor édesapja vállalata válságba került 1908-ban a család kivándorolt az Egyesült Államokba, Slachta Margit azonban itthon maradt. Tanulmányait Kassán majd Kalocsán végezte, de eredeti szakmájában, tanítón?ként keveset dolgozott, ugyanis hamar kialakult érdekl?dése a szociális terület iránt. Éppen 1908-ban határozott úgy, hogy a tanítást abbahagyja és a szociális segítést választja hivatásául. Az Országos Katolikus N?véd? Egyesület küldetésében Berlinben munkásn?titkári tanfolyamot végzett el, itthon pedig maga is a téma el?adójává vált. Az év novemberében belépett a Szociális Missziótársulatba.
1915-ben szociális iskolát alapított, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét?l, március 25-ét?l pedig A Keresztény N? címmel folyóiratot indított. A társadalmi felel?sségvállalás és a civil közösségszervezés mellett a közélet is foglalkoztatta, célkit?zései megvalósításának fontos eszköze lehetett ugyanis a korszakban zászlót bontó keresztényszocialista mozgalom. Tagja lett a Keresztényszocialista Pártnak, majd 1918 októberében életre hívta saját közösségét, a Keresztény N?i Tábort. Az 1920-as nemzetgy?lési választásokon e csoportosulás képvisel?jeként (társulva a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával) mandátumot szerzett, így ? lett a parlament els? n?i képvisel?je. Amikor 1922-ben véget ért az ideiglenes nemzetgy?lési ciklus már nem indult újra, a létrejött Egységes Pártba (leend? kormánypártba) nem is lépett be. A pártpolitika helyett ismét els?sorban n?véd? és szociálisan érzékeny mozgalmával foglalkozott.
1923-ban kilépve a Szociális Missziótársulatból megalapította a ma is m?köd? Szociális Testvérek Társaságát. A társadalmi felel?sségvállalást és n?véd? programokat sürget? fellépése lassan kib?vült a keresztény értékrendet véd? a terjed? totalitárius és embertelen eszmékkel szembeni küzdelemmel. 1932-ben lapot indított A Lélek Szava címmel (amely egyben a Társaság lapja volt, ma ismét m?ködik). 1937-ben munkásn? képz? intézetet alapított.
A háború kirobbanásával immáron az üldözöttek segítése és mentése is hivatásává vált. 1940 novemberében a Keresztény N?i Tábor nevében felszólalt a munkaszolgálatosok körülményeinek javításáért. 1941 nyarán pedig a kevesek egyike volt, aki tiltakozott a körösmezei (végs? soron a Kamenyec-Podolszkij-i) deportálások ellen. Amikor 1943 februárjában a Tiso-i Szlovákia meghirdette a zsidóság deportálását, Rómába ment, és XII. Pius pápa közbenjárását kérte a brutalitások megállítására. A Társaság rendházaiban a háború végéig bújtatták a menekülteket, sokan neki és a Társaság tagjainak köszönhetik életüket. A német megszállás utáni fordulat után, a Sztójay-kormány 1944 júliusában betiltotta a Keresztény N?i Tábort, amely informálisan a formálódó kereszténydemokrata párttal együtt m?ködve folytatta tovább munkáját.
A háború lezárása után a lehet?ségek megnyílásával ismét bekapcsolódott a pártpolitikába, az 1945-ös nemzetgy?lési választásokon ismét képvisel?nek választották, amely mandátumot az 1947-es országgy?lési (ún. „kékcédulás”) választásokon is meg?rzött. A kiépül? pártállam és er?söd? szovjetizálódás egyre inkább ellehetetlenítette tevékenységét. Utolsó beszédét a parlamentben 1948 júniusában mondta a súlyosan antidemokratikus, iskolák államosítását szolgáló törvény vitájában. A kommunisták és a kormánypártiak provokációként a törvény megszavazása után elénekelték a Himnuszt, Slachta Margit viszont nem állt föl. Fegyelmi eljárás indult elleni, melynek eredményeképp kétszer hat hónapra kitiltotta a parlamentb?l és mentelmi jogát is felfüggesztették. Az 1949-es országgy?lési választásokon ismét indulni akart, de csak a szavazáson vett részt, 1949 júniusában elhagyta az országot. El?ször Ausztriába menekült majd az Egyesült Államokban települt le.
Az emigrációban is folytatta aktív, közösségszolgáló tevékenységét, kés?bb az ’56-os menekültek segítését is fölvállalta. Még életében, 1969-ben megkapta Izrael Államától a Világ Igaza kitüntetést. A magyar kormány posztumusz ismerte el emberment? tevékenységét, 1995. március 15-én részesült a Szociális Testvérek Társaságával együtt emlékéremben majd a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében.
Forrás:
Balogh Margit: Slachta Margit. Forrás: rubicon.hu
Balogh Margit: A „keresztény” feminizmus. Forrás: historia.hu
Margit testvér életrajza. Forrás: szocialistestverek.hu
Slachta Margit szócikk, Kereszténydemokrácia Tudásbázis. Forrás: barankovics.hu
Slachta Margit wikipédia szócikke. Forrás: wikipedia.hu
Szénásszekéren menekült Ausztriába Slachta Margit. Forrás: mult-kor.hu