A józsefvárosi zsidó közösség kialakulása
A Józsefvárosban, a XVIII. századi Lerchenfeld-en – azaz Pacsirtamezőn – elsősorban földművesek és napszámosok laktak, akiknek letelepedését a mezőgazdasági művelésre alkalmas bérletterületek és a kőbányai szőlők határozták meg. Lakói között nagyszámú szlovák élt, ezért e területet “Slavische Festung”-nak nevezték.
A Józsefvárosban, 1830-ban még nem éltek zsidók. Később azonban, a 19. század közepe táján, megindult a zsidóság nagyobb arányú betelepedése, többségében a keleti országokból, Galícia felől és kisebb arányban Óbudáról. Nagyszámú szegény sorsú zsidó telepedett itt le: kiskereskedők, kisiparosok, zsibárusok. A jobb módúak inkább a Nagykörút és a Kiskörút közti, úgynevezett „Mágnásnegyed’”-ben, a szegényebbek a Józsefvárosi pályaudvar, illetve a piac, a mai Teleki tér körül. A kereskedők és a zsibárusok nagy arányú letelepedésének az volt az oka, hogy a Józsefvárosi pályaudvar közvetlen közelében volt az akkori “üzletközpontnak” számító Teleki téri piac. Munkalehetőségük megtalálása alapján kézenfekvő volt, hogy a piac környezetében, illetve szomszédságában vásároljanak lakhelyet.
A Teleki teret az építészek már elejétől fogva piacnak szánták. (Köszönhető volt ez annak, hogy pár sarokkal arrébb, a kerület kellős közepén volt a Tisza Kálmán tér, amely zöld pázsitjával, a sok kőpaddal és a patinás Városi Színházzal kivívta magának a Józsefváros, sőt a „főváros legszebb tere” titulust.)
A Kerepesi út forgalma és a nagy vásárterek kedveztek a kereskedelmi központ kialakulásának, környezetük a zsidók által sűrűn lakott városrésszé alakult. A vásártér és a piactér környékén orosz, lengyel, részint haszid hagyományokat őrző, szegény sorsú zsidó népesség telepedett le. A zsidó lakosság szórakoztatásáról a nagyobb vendéglőkben fellépő jiddis színtársulatok gondoskodtak. Így például a XIX. század végén és a XX. század elején, a Népszínház u. 28-ban híressé vált Wertheimer-kávéház dobogóján.