TELEKI TÉRI MESÉK

színes , magyar-francia dokumentumfilm 87p, 2003-2014

Rendez?: Spitzer Barbara

Gyártó: Gláser Jakab Emlekalapítvány

Producer: Durst György, Nico Di Biase, Mayer Gábor

Rendez?aszisztens: Mayer András

Vágó: Tóth Péter Pál

Operat?rök: Bordás Róbert, Kovács Claudia, Mayer András, Pápai Gergely, Seybold Sándor, Barbara Spitzer, Paul Mátyás, Vizkelety Márton

Steadycam: Pataki Ádám

Hang: Böhm Dániel, Nagy István, Pápai Gergely, Péchy Kálmán

Világosítás: Kovács Claudia, Harlon Samjudin

Fényelés: Berger Dániel

Hang utómunka: Péchy Kálmán

A Zsidó Filmfesztivál sikerfilmje egy imaház és egy közösség múltját és jelenét dokumentálja, szól a továbbél? hagyományról, ünnepekr?l és az új generáció közösségépítésér?l. Szemtanúk emlékeznek a Teleki téren és környez? utcáiban élt zsidókra, a környék mikrovilágára a XIX. század végét?l napjainkig. A film elején bejátszás a romos Teleki téri imaházról, a szintén romhalmazzá vált bimáról (a csortkovi rebbe ajándéka), porladó imakönyvekr?l. Egy következ? felvétel már a renovált imaházat mutatja: a n?k kék szobája a festett Dávid-csillagokkal újjáéled. Kóser Tóra is van. Emlékek nyomában a stáb. Szárnyaló felvételek: a nyócker valódi (régi és mai) arca tárul fel.

Valaha itt egyik imaház (és pótimaház) érte a másikat. Sok emléket kapualjak nyílnak meg el?ttünk, házak, házfalak, átjárók, bels? udvarok, málló vakolat, nyomok a falon, csontvázként kúszó vas lépcs?korlátok.

De hová lettek (és honnan jöttek) a Teleki téri zsidók? És a környez? utcácskák zsidói?

Az egyetlen m?köd? haszid imaház a Teleki tér 22-ben található, túlélt vészkorszakot és ’56-ot: Glaser Jakab, népszer? nevén Juci bácsi, környékbeli asztalos vigyázott rá. Itt volt rabbi másfél évtizedig Raj Tamás. Glaser bácsi 2006-ban hunyt el. ? a reneszánszát él? közösség legendája. Raj Tamás sokat tudott a lakás-zsinagóga híveir?l: dédapja Csortkovban volt gábe, és nagyapjának a Teleki téren volt rövidáru-kereskedése. Az 1900-as évek fordulóján Galíciából, Ukrajnából, Csortkovból pogromok és nyomor el?l menekült zsidó családok telepedtek le a Teleki téren és a környez? utcákban. Közel volt a

Józsefvárosi pályaudvar és a piac, a vidékiek ide jártak vásárolni.

Emlékezetes hely volt a Zsibárusház, amelynek három utcára volt kijárata: ezek voltak a Magdolna, Dobozi és Lujza utca. Ha jött a rend?rség, az árusok kimenekültek. A román háztulajdonos jóban volt a rend?rséggel, ez sem volt rossz.

Budapest zsidósága árnyalt volt. A háború el?tt a Teleki tér és körzetében él? proletár vagy kiskeresked? zsidók hihetetlen nyomorban kezdték új életüket. Egy részük „hontalanként” élt (honnan is telt volna honosításra?), ?k kés?bb jó eséllyel Kamenyec-Podolszkijban végezték.

A szinte koldus „pólisi” zsidók els? generációja jiddisül beszélt. A közösségnek nem volt pénze zsinagógára, de amilyen szegények voltak olyan vallásosak. A Józsefvárosban olcsók voltak a bérkaszárnyák, letelepedtek, egy lakásban 4-5 család is élt. Több háztartás gy?jtött egy-két lakásra, melyb?l imaházat (stiebel, kloyz) alakított ki. Hányan lehettek? Ezren? Tízezren? Több tíz ezren? A szerény imaházak hálójában (voltak a Teleki téren, a Lujza utcában, Magdolna utcában, Dobozi utcában, Erdélyi utcában, Mátyás téren stb.) a vallást szefárd rítus szerint gyakorolták. Napközben is beugrottak imádkozni, életmód volt ez és életstílus. Id?vel a lakosság fele zsidó volt itt. A proletár-nyomorból kitör? következ? nemzedék asszimilálódott, kiskeresked? vagy/és iparos lett. Akik a holokauszt után visszajött, azok közül 56 után sokan elmentek.

Kamera pásztázza a régi bérházak folyosóit, szóra bírva az ott él?ket. Régi fotók villannak be a mai utcaképekkel – a mostaniakról hiányoznak a zsidók. Hajdani lármás volt élet a józsefvárosi piac körül, komoly kóser infrastruktúra m?ködött itt.

Békebeli reklámnyomtatványokat látunk. És jönnek az emlékez?k. „A Teleki téri zsidó az egy kategória volt”. „A Teleki tér maga volt a világ közepe.” 1950-ig m?ködött ez a piac, amely már a Monarchiában jelent?s áru-és emberpiac volt. A lopott áru is itt landolt. Ha antiszemita tévedt a kocsmába: leszúrták. Nem voltak szívbajosak. „Svindliztek, kereskedtek, loptak, csaltak, hazudtak” – mondja egy úr kend?zetlenül. ?szinte szavak a proletariátusról: „Ha egy proli kiszabadul az abszolút nyomorból, lesz 82 kabátja és 10 pizsamája.”

Holokauszt-emlékek, Kamenyec-Podolszkijról Haraszti György beszél és a túlél?k. A Népszínház utcából az 1944-es ellenállásra és megtorlásra emlékeznek: 22 ember vére folyt az utcán.

A mai közösség emléket ?riz, kutat, nincsenek rigorózus szabályai, laza kötetlenségben zajlik ünnep és vallásgyakorlat. A dokumentumfilm évekig készült: néha kusza, de mint a közösség és a hely szociológiája izgalmas.

Forrás: